Helló Olvasó!
Mindinkább egy olyan háborús kataklizma felé sodródik a világ, amely egyrészt megérhető, másrészt viszont nem. Az emberiség jórésze mindig is a béke mellett voksolt, ám mára ez is megváltozott, olyan embereket, olyan eszméket kezdenek el ajnározni, amely nem méltó a békés emberi mivolthoz. Bár nem akarok belemenni semmiféle politikai eszmecserébe senkivel, a tények attól tények maradnak. Persze sok a homályos pont, és a hazugságokkal telített hírekből egyre nehezebb kibogozni az igazat. Azt sem tudni meddig fogja ezeket a sorokat is valaki elolvasni, hiszen jórészt inkább csak önmagamnak írom. Vagy talán annak a jövőnek, ami előtt még állunk, és ami egyenlőre aggodalommal tölt el mindegyikünket. Nekem is vannak gyermekeim, és félek attól, hogy nekik mi maradt ebből a sok szépből amit földnek, Terrának, vagy környezetünknek és annak szépségeinek hívunk. Vajon tudnak e felnőni, és teljes életet tudnak e majd élni, miközben már most sem tudunk mi sem… A kétségek közepette a legnagyobb kihívás még mindig a számomra, embernek maradni, normális életerős, reális gondolkodással felvértezett, az életet tisztelő és életvidám egyéniségeknek. Mindegyikünk maga egy kis csoda, hatalmas energiákkal felruházva, ám oly kevesen tudják használni ezt az erőt. szinte mindig elmarad a jótéteménye, mert nem ismerik fel önmaguk istenségét az emberek. Igen, jól olvasod : önmagunk teremtőképes istenségét.
Az önzetlen szeretetet, amely erősebb minden harci aktivitásnál, s ami előre viszi az emberiséget, hogy átvészelje a gondterhesebb időket is.
Ma a pénz, és annak hatalma győzedelmeskedik, de csak csatát nyer…a háborút el fogja veszíteni, mert túléli az emberiség, bár sok áldozattal.
Újra kell kezdeni, és okosabban kell felhasználni azt ami tudásunk ma van.
Az összefogás ereje által képesek lehetünk rá.
Ha nincs pénz, nincs értékkülönbözeti vita. Ha nincs hatalomvágy, nincs kiszolgálója sem. Ha nincs gazdag, és nincs szegény, akkor csak az ember van, a segítő ember. Ez szükséges, ez kell, nem csak a mában, hanem a holnapban is. Így talán nyílik lehetőség, egy újabb, ha addig nem halunk ki…
„A jelen egyre primitívebb gondolkodása felett kell teljesítenünk, hogy felemelkedhessünk.”