1914 nyarának elején valószínűleg még senki sem gondolta, hogy egy világégés küszöbén áll Európa.

Ferenc Ferdinánd június 28-i meggyilkolása idején sem sejtették még az amerikaiak, az oroszok, a britek vagy a franciák, hogy a következő években négymillió honfitársuk fog elesni különböző csatatéren.

Sőt, még egy hónappal később is, amikor Ausztria hadat üzent Szerbiának, csupán egyetlen kulcsszereplő, a magyar miniszterelnök, Tisza István adott hangot azon félemének, hogy a kirobbanó konfliktus akár európai méretűvé dagadhat.

Bár a történészek ma pontosan össze tudják rakni az események láncolatát, a kor emberének sejtése sem lehetett arról, milyen drámai események állnak előtte.

A kor emberei számára az események és összefüggések ugyanúgy rejtve történtek most, mint valamivel több, mint egy évszázaddal ezelőtt.

A harcok megkezdődését ugyanis nem csapatmozgások vagy rakéták jelezték, hanem az Európai Unió döntése, melynek keretében orosz politikusok, valamint törvényhozásban és közigazgatásban dolgozók ellen jelentettek be szankciókat, valamint betiltották az orosz államkötvények adásvételét.

Az Oroszország elleni szankciókat listázó Ukraine 2022 oldal ezzel a bejegyzéssel kezdődik.

De miért beszélek egy gazdasági szankció kapcsán világháborúról? Ennek egyik oka az, hogy nem egyetlen szankció történt, hanem az Ukraine 2022 tanúsága szerint csak április végéig 93 darab. A korlátozó intézkedések meghozatalában pedig ugyanezen dátumig összesen

40 ország vett részt, az Európai Unió mellett Japán, az Egyesült Államok, Ausztrália, Tajvan, Norvégia, Kanada, az Egyesült Királyság, Dél-Korea, Szingapúr, Svájc, Új-Zéland, Bahamák és Izland.

A gazdasági háborúban Oroszországgal szemben álló államok számának alakulása:

A gazdasági hadviselésben részt vevő országok óriási száma egyértelműen indokolja a világháború elnevezést.

Ne felejtsük, hogy ez az érték még az első és a második világháború során harcoló felek számához viszonyítva is jelentős.

Az első világháborúban a tizenegy országot (Oroszország, Franciaország, Brit Birodalom, Olaszország, Egyesült Államok, Japán, Románia, Szerbia, Belgium, Görögország és Portugália) tömörítő Antant nézett farkasszemet a négy államot (Németország, Osztrák–Magyar Monarchia, Törökország és Bulgária) felölelő központi hatalmakkal. A második világháború során pedig kilenc (Németország, Olaszország, Japán, Magyarország, Románia, Szlovákia, Bulgária, Jugoszlávia és Horvátország) ország háborúzott a csúcson 52 (de az első hónapokban mindössze nyolc; (Lengyelország, Ausztrália, Új-Zéland, Egyesült Királyság, Franciaország, Nepál, Dél-Afrika és Kanada) állammal.

Az április végéig bevezetett szankciók legnagyobb része (27 darab) orosz vállalatokat érintett. Jelentős még az orosz oligarchákat (23 db) és a katonai komplexumokat (22 db) érintő korlátozások száma is. De nem úszták meg a szankciókat az orosz bankok (13 db), az orosz központi bank (8 db), a hajózási szektor (7 db), az olajkereskedelem (6 db), az orosz légitársaságok (4 db) sem.

Ne legyenek tehát illúzióitok.

Az egyik tábor a világ teljes GDP-jének több mint felét tudhatja maga mögött. Ám ahogy minden hagyományos háborúban, úgy egy gazdasági háborúban is komoly veszteségeket szenvedhet el az erősebb fél is. Ahogyan azt az Európai Unió orosz olaj- és gázbehozatalra tervezett szankcióival kapcsolatos viták során láthattuk, egy korlátozás bizonyos esetben többet árthat az azt meghozó országnak, mint a büntetni szándékozott államnak. De még körültekintően meghozott szankciók esetén is kijelenthető, hogy a nemzetközi kereskedelem korlátozása várhatóan minden szereplő számára károkat okoz. Így biztosak lehetünk abban is, hogy a harmadik világháború a teljes nemzetközi közösség számára negatív gazdasági következményekkel fog járni, mint ahogyan már annak jeleit tapasztalhatjuk is.